Fogadjátok szeretettel Nedelka József bemutatkozóját, aki augusztus 15-én, hatodikként indul el a Primavera Extrém Balatonman-en!
”
Sziasztok!
Nedelka Józsi vagyok, de sportkörökben csak Nedusként ismernek.
Azt hiszem, én vagyok a legvénebb a próbázók közül, de ez nem érdem, csak állapot. 😊
Magamról néhány szó. Nem teljesen rendhagyó módon kezdtem sportolói életemet. Ejtőernyőzni kezdtem 17 évesen, a mai napig a legszebb, legboldogabb időszak volt ez a pár év. A válogatott kerettagságig jutottam, de a legfontosabb mégis az volt, hogy fegyelmet, kitartást tanultam. Itt kezdtem el futni, úszni. Megtanultam síelni, hegyet mászni, kajakozni.
Éppen a futás volt, ami elvitt innen, egy Tatai válogatott edzőtábor során, felkészülésként elindultam a Tatai Minimaratonon és megnyertem a juniorok versenyét. Innen „csábított” el a BVSC atlétikai szakosztályába későbbi edzőm. Az ezt követő néhány évben az igazolt atléták életét éltem 😊 napi két edzés, csak a sport. Sajnos, ezekben az években az is kiderült, hogy inkább lelkes és kitartó vagyok, de korántsem jó futó.
Ezért aztán a civil élet felé fordultam, bár biztosan kihúzhattam volna még pár évet „profiként”, de ahhoz nem volt kedvem.
Dolgozni kezdtem, de a sportot, a futást nem hagytam abba, sőt. Legjobb maratoni időmet ekkor értem el. Akkoriban a 2:40-en belüli idő éppen csak hátba veregetést ért, persze, ma nagyon boldog lennék vele 😊
A triatlonnal 1990-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni, igaz, 1984-ben részt vettem a Vasi Vasemberen, úgy, hogy nem is tudtam, hogy egy új sportág születésénél lehetek. Mivel maratonfutónak vallottam magam, egyértelmű volt, hogy az irontáv az én távom (ami persze nem biztos, hogy így van). 1992-ben Róthban volt az első hosszútávom, nem is annyira rosszul, 9:44-el mutatkoztam be.
6 év triatlon után, két, számomra kudarccal végződött hawaii kvalifikációs kísérlet után inkább maradtam futás, némi bringa mellett.
Két éve jött ujjra a kattanásom, és újra triatlon versenyekre kezdtem járni Szerencsére az elsők között volt a Balatonman Füredi féltávja, ami újra beszippantott.
Az idei járványos tavasz után pont jókor jött Muki ( Zelecsényi Miki) ötlete, hogy egyedül , egyéniben egy irontáv a Balcsi kőrül. Célt és motivációt adott, és most már nagyon várom, hogy ott lehessek Kenesén, a „Rajtban”! Nincsenek óriási célkitűzéseim, élvezni akarom ezt a napot és boldogan, elégedetten és hullafáradtan Kenesére érni megint, persze, a szintidőt megugorva 😊 !
“