“Az elfuserált mesterhármas
A 3. Balatonman Extreme futamom története.
A sztori három héttel az indulás előtt kezdődött. A csodás időfutam gépem szokásos éves /2 éves hibáját produkálta, a vezeték ami a vázban van elvezetve eltört, így volt olyan tekerésem ahol nem volt hajlandó váltani. De sebaj kértem egy javítási időpontot, csak hát így tavasszal kicsit mindenhol sűrű a menetrend, így másfél hét múlvára kaptam. Ezek után még volt egy hosszú tekerésem ahol 3,5 órán keresztül nem ment a váltóm, ennek ellenére sikerült egy 29-es átlagot összeraknom és annyira nem is készített ki. Majd csütörtökön másfél héttel a verseny előtt leadtam a biciklimet javításra, ami úgy volt estére kész lesz, és lesz pont időm kitesztelni versenykerékkel előző hétvégén, ez immár egy szokásom, hogy kiderüljön bármilyen probléma. Este felhívtak, hogy úgy néz ki a teljes hajtásláncot cserélni kell öregedés miatt és a legnagyobb gond, hogy a váltó aksija is elszállt és nincs itthoni ilyen aksi, mert elég régi típus. Hát nem voltam túl boldog, elkezdtem szervezni, hogyan tudok kölcsönkerékpárt keríteni, de azért titkon reménykedtem hátha minden jól alakul.
A hétvégén kipróbáltam a Rudy bukómat, de kivételkor sikerült eltörnöm a lencséjét, hát gondoltam rendelek hozzá lencsét, nyilván ez is annyira régi típus, hogy már itthon nem volt hozzá alkatrész, de sebaj Olaszországban találtam ami meg is tud érkezni. Ezt gyorsan megrendeltem, de az expresz szállítás annyiba került, mint a lencse…
A következő hiba amit elkövettem, hogy hétvégén kezdtem összepakolni és rájöttem, hogy a maradék szeleteim, amivel a frissítést terveztem azok lejártak idén januárban. Na mondom príma még azt is rendelnem kell. Na azt is gyorsan leadtam.
Keddre megjött a lencse ami mint kiderült ugyanahhoz a típushoz tartozik de mégsem jó a bukómhoz, így jött a B terv a másik megragasztása, ami úgy tűnt jó lesz.
Csütörtökre megérkezett a frissítőm is, ugyan biciklim még nem volt, de úgy voltam vele ugyan csak utolsó pillanatra, de minden összeáll.
Gondoltam jól felkészülve frissítem a térképeket, mind a kerékpáros, mind a karórámon, amivel annyira nem foglalkoztam, de azért utólag megnézhettem volna.
Péntek délelőtt az unokahúgom megbetegedett és a kísérő öcsém jelezte, hogy ha nem javul akkor nem fog tudni jönni, na már most ilyenkor behúzni egy plusz embert hát… Szóval péntek délelőtt volt egy olyan pont, hogy biciklim még nem, kísérőm már nem volt. Felhívtam a szervizt és kiderült, hogy volt egy fékpofa csere is és hát aluminium kerékhez csinálták meg, így hiába van a féltve őrzött versenykerekem, nem fogom tudni használni. ( Fékpofa cseréhez az egész első fogaskeréksort le kell szedni.)
Szerencsére az unokahúgomnak csak gyomorrontása volt és délutánra már úgy volt, hogy tud az öcsém is jönni, így a szerviz után 3 óra környékén elindultunk a Balatonra, ahol Fűzfőn úsztam még egy átmozgatót, hogy összehasonlítsam a két neoprénem. (Jelentem az újabban sokkal könnyebb az úszás, és nagyjából hasonló sebességgel tudtam bennük úszni.) Ezek után irány Alsóörs, ahol a végső bepakolás és kulacsok italok elkészítésénél vettem észre, hogy
- Otthon hagytam a Zero tablettáimat amire a biciklis frissítést szoktam alapozni.
- A kerékpáros órám térképével valami gubanc van és nem tud csak vaktérképet szolgáltatni.
Az első problémát, úgy akartam áthidalni, hogy sebaj van sok-sok izóm amit futáson szoktam használni majd azzal frissítek biciklin. ( 18 óra elmúlt és már nem találtam volna nyitott boltot a környéken ahol kerítek frissítőt.) Alapvetően ezzel több baj volt egyik, hogy új dolgot ironmanen nem próbálgatunk, kettő, hogy az izós frissítést évekkel ezelőtt sem bírtam biciklin. Jelentem, ez most sem változott, de ne ugorjunk ennyire az elejére. A második gondomat csak számítógéppel lehet orvosolni a térkép újratelepítéssel amit jó érzékkel otthon hagytam, így vészmegoldásként apósomékhoz mentünk, hogy legalább azt megcsináljuk Veszprémbe. A romantikus vacsorát az öccsémmel végül nem pizzériában töltöttük, hanem Veszprémben melegszendvicset ropogtatva közben kerékpáros órát javítva.
A nagy nap:
Reggel a szokásos rutinnal éppen végeztem reggel hétre, még Mukinak is küldtem egy üzenetet, de egy másodperc időm nem maradt bemelegítésre, hanem egyből elkezdtem róni a habokat. Az úszás feszített víztükörrel 950 méteres körökkel sikerült abszolválni, ahol egyedül annyi volt, hogy egy pecás csónak és a nád között úsztam el nyolcszor, remélem nem zavarva el az összes halat a környékről. Az úszást 1:09 perc alatt letudtam, ami nem volt annyira rossz. (Versenyen tudok 10 perccel jobbat is, de itt azért nem volt annyi húzóerő).
Ezek után megindultam tekerni, már tudtam, hogy idén is sikerült a Tour De Balaton-nal egy napra kérni a versenyt, így lélekben úgy készültem, hogy Keszthelytől nagy ívben kerülöm a kerékpárutat, mert addigra érek jó pár embert utol. Idén az első 30 kilométer után rájöttem, hogy jobb a békeség, és nem megyünk rá a pályacsúcsra és így a déli parton a kerékpárutat választom. Jelentem mivel utoljára 10 éve voltam, pozitívat csalódtam, ugyan kanyargós, de a fekvőrendőröket időközben javították és nem kell megállni előttük, bár van egy két vasúti átkelő, ahol le kell szállni, mert csak gyalog lehet átjutni. A kerékpárút azonban egészen káprázatos volt, ahogy páran mondják a déli partban az a szép, hogy látni az északit. (Viccet félretéve azért a Badacsonyi látkép egészen szép volt.) Jövőre, ha valaki indul akkor van egy egész baráti trackem a pályáról. (Kétszer mentem csak rossz irányba, de szerintem az kiszúrható. ) A frissítőket rendben megkaptam, csak elfelejtettem mondani az öcsémnek, hogy a hűtőtáskát dugja be, így a jegek a futásra totál elolvadtak.
A keró végére a gyomrom már nem volt jól, az utolsó 4 kilométer előtt külön megálltam egy kútnál is, hogy vegyek fel friss vizet, hátha azzal kicsit rendbe tudom szedni magam. A kerékpáros pályát, ami végül 182 kilométer lett a 181 helyett, 6 óra 50 perc alatt tudtam le és utána nekiálltam a 3. számnak.
Mivel a gyomrom kikészült egyszerűen nem bírtam futni, az első 5 kilométerem 45 a második full lefele 42 perc lett, a harmadik már egy óra. Ugyan lett volna még 5 órám a szintidő végéig és gyalog le tudtam volna tudni a számot, végül amellett döntöttem, hogy kiszállok a Tagore sétányon, ahol egy hónapja a lányaimmal pont befutottam egy babakocsis versenyen.
Ez szerintem jó döntés volt, bár még pár hónapig magam ismerve biztos rágódni fogok rajta, főleg úgy, hogy Veszprémben 15 perc múlva már vígan ettem a jégkrémet. Egy órával később meg otthon fosztottam ki a hűtőt. Szerencsére este a unokatestvéremmel tudtunk koccintani, akivel így egy estével többet tudtam eltölteni.
Majd következő alkalommal okosabb leszek:
- Futásra, gyaloglásra nem kérek díszkíséretet és akkor csak egy embernek magamnak szúrom el az estéjét. (A futáson vannak 5-10 kilométerenként kutak, amivel a frissítés megoldható, kellő mennyiségű gél bepakolásával a bicikli leadása után.)
- Új dolgot nem próbálok ki ironmanen. ( Ha nem lenne 17 ironmanem akkor azt mondanám, hogy ennek rutinból mennie kellene.)”