„Balatonman Extrém Futam – Egyéni verseny” most már tudom mit jelent.
Már egy ideje kerülgetem ezt a versenyt. Többször eljátszottam a gondolattal. De nem mertem belevágni. Ahogy nézegettem a pályát és a teljesítők csekély létszámát, úgy éreztem ehhez még fejlődnöm kell. A beszámolók nagyon sokat segítettek. Egyre inkább elhittem, hogy meg tudom csinálni. Megírtam a levelemet az elbíráláshoz. Hamar jött is a válasz: „Engedélyezzük az indulásodat”.
Pörögtek a fejemben a gondolatok, mit hogyan kellene. Segítők, frissítés, pálya, neoprén, nyomvonal követés, óra üzemidő, forgalom, meleg, WC…
Szerencsére a frissítő csapatom gyorsan összeállt. Jóbarátom és sporttársam Székvölgyi Zoltán vállalta a frissítési feladatokat. Később nagy lányom Zsíros Zia is csatlakozott a csapathoz. Utólag látom, így volt tökéletes.
Az időjárást a nap közeledtével folyamatosan monitoroztam. Egyértelmű vált, hogy kifogom a legnagyobb meleget. A bőven 30 feletti hőmérséklet volt várható.
Pénteken már lementem Ziával a Balatonhoz, hogy felmérjem a terepet. Nagyon meleg (kb 22 fok) volt a víz. Neoprén nem kellett. A víz tiszta volt, teljesen hínármentes. Szél „szerencsére” volt. A strand már működött, de egyeztettem a dolgozókkal, hogy reggel 8 előtt be tudunk menni. WC-t már reggel is lehet használni. Tökéletes.
Az este nyugodtan telt. Minden elő volt készítve. Külön depós táskák a váltásokhoz, frissítés lebontva, és pontos találkozási pontok meghatározása. Bringa közben 2 pont, futás közben 3 km-enként.
Reggel a szélcsendes, nyugodt Balaton várt. Víz meleg. Hangulat jó. Strand üres. Szól a Europe – Final countdown, Zia lányom fotóz és elindult a nagy nap.
Hamar lejött hogy az órám biztosra megy és szép nyugodtan számolja a métereket. Amikor időre már ott voltam (kb 1:15-1:20-ra terveztem) láttam, hogy még mindig hiányzik vagy 500m. A feltámadó szél tette a végét izgalmassá. Ennek ellenére élveztem. ~4300m. Kísérőim gondoskodtak a jó hangulatról. Akkora ovációval fogadtak, hogy azt hittem ez már a vége. Valószínűleg a több mint más fél órás úszás miatt örültek, hogy végre kimásztam. Én is.
„Gyors” depó. Átöltözés, technika belövése és mehet egy kis tekerés. Számítottam forgalomra, azért nem ekkorára. A track alapján mentem, ami lényegében az autó utat követte. Az autósok nem fárasztották magukat a kerülgetéssel. Saját nyomvonalon mentek el mellettem. Ha előztek szemből azt sem aggódták túl. Na jó, volt ilyen. De amennyi autó el ment mellettem azt kell mondjam, hogy különösebb attrocitás, vagy vészhelyzet nélkül lement a bringa.
Az első találkozási pont 120 km-nél volt. 60 km-nél terveztem egy ivókutas frissítést, de a „csoda kék kút” nem működött. Bevillant, hogy ezután néhány kilométerre volt egy lefetyelős kút a parkban. Lassú siker. A déli part végig szembeszeles volt. Viszont északon minden bringás álma vált valóra:
„Hátszél!” értitek? Hátszél! Komolyan.
(Na jó csak Badacsonyig.)
Jött a találkozási pont. Óváció, készletek feltöltése, jókedv.
Abrahámhegytől jöttek az emelkedők. 150 km-nél újabb frissítő és végül az utolsó 30, ami mondhatnám, hogy kedvemre való volt, de nem. Végül egy pici eltévedéssel, és kút kereséssel 6:34 lett a vége.
Depó. Frissítő csapatom kicentizte, de ki tettek magukért. Minden a helyén, minden tökéletes. Átöltözés és mehet a futás. A meleg miatt most karvédő és nyakvédő légiós sapka is volt rajtam.
Sűrű találkozási pontok. Minden alkalommal óriási erőt adtak. Jég, víz, só, gél állandó négyes. A futás elején lévő 2 emelkedő azért fingatós.
De egy idő után a Balaton látványa már húz lefelé. Füreden elég komoly tömeg volt, birkózni kellett a szabad futó sávért. Az ember áradat ellenére a frissítőim nem késtek ott voltak mindig a megbeszélt helyen. Lassan fogytak a km-ek. A futó mozgás végig meg volt, de a pihenésre mindig hagytam időt. Utolsó frissítések egyikénél meglepetésemre online bejelentkezett drága feleségem és otthon maradt gyermekeim. Köszönöm segítőimnek a kapcsolatot. A célegyenes végtelennek tűnt. Végül 5:22 telt el a depótól, hogy újra a strand bejáratánál legyek kicsit meggyötörten, de jó kedvvel és tele jó érzésekkel. Össz idő: 13:38.
Messze alulmúltam önmagam. Ennyi időt soha nem voltam pályán, de ez most másról szólt.
A teljesítésről.
Arról, hogy jól érezzem magam, és élvezzem.
Köszönöm a két szenzációs segítőmnek Székvölgyi Zoltánnak és Zsíros Ziának. Óriásit alkottak, hatalmasat mentek, hogy minden a helyén legyen. Köszönöm feleségemnek és családomnak a türelmet, támogatást és a kitartást a felkészülés alatt és hogy mindig mellettem állnak. Balatonman-nek a lehetőséget. Összességében ez egy nehéz, de nagyszerű pálya!
Jó buli volt.