Extrém Balatonman: Szatmári Gergely beszámolója

Duplázás avagy második extrém Balatonmanem története

A tavalyi év mintájára, idén is beneveztem egy extrém Balatonmenre, ahol egyedül, segítővel jutok körül a Balatonon. Idén június 10.-ére kaptam indulási dátumot, pechemre ez pont a keszthelyi középtávú OB-val volt egy időpontban, így kértem egy időpontmódosítást, hogy ne 7-kor, hanem 6-kor indulhassak, így talán elkerülve a fő bolyt, jelentem sikerült, de erről egy kicsit később.

Idén is az öcsém kisért, aki annyira ragaszkodott ehhez a feladathoz, hogy nem akartam megfosztani a lehetőségtől. 😊 Ezúton is köszönöm neki, hogy végigszenvedte velem az egész napot. Előző nap lementünk és a tavalyi évet folytatva most kivételesen nem a telket ástam fel, hanem csak felfúrtunk még pár karnist péntek este egy gyors kis pizza vacsora előtt. Végül korán lefeküdtünk, hogy a 4:50-es kelésig aludjunk is egyet, természetesen azt megint elfelejtettem, hogy az 500 méterre lévő campingben Harley fesztivál szokott lenni ilyenkor, ami nem kis hangzavarral jár. Szóval a feledhető alvás után reggel bevágódtunk a kocsiba, ahol megreggeliztem egy szokásos rántottás szendvicset, hogy 5:30-ra odaérjünk Fűzfőre. A strand 6-tól nyitott, de az öcsém megbeszélt egy korábbi nyitást. Idén az úszásra nem kellett külön GPS, így azt csak órával mértem, így nem volt kapkodás, bár a vízbe csak két perccel a rajt előtt kerültem, előtte gondosan kikészítve a kerós depóhoz szükséges cuccokat.

Úszás:

22-23 fokos, tükörsima Balatonban lehetett jó nagy karikákat úszni, mert itt nincsenek pecások, ami miatt állandóan forogni kell, így 4 egyenletes kört úsztam. Az első körnél még az is felmerült, hogy talán 1 órán belül is meg lehetne ezt csinálni még egyedül is, de végül úgy voltam vele, hogy nem érdemes megölni magam, és egy viszonylag laza úszással 1:08 alatt tudtam le a távot. Jelentem az újonnan beszerzett Forms szemüveg zseniális találmány, hogy mutatta a távot, pulzust és időt folyamatosan és így nem kellett az órát nézegetni állandóan. A neoprén is sokat segített rajtam. Egy 4 perces, elég laza depó után indultam el tekerni.

( Itt még gyönyörű az idő és szélcsend, reggel 7:10 előtt)

Kerékpár:

Na, az úszással ellentétben ez már nem volt annyira sima. A déli part továbbra sem lesz a kedvencem. Most kivételesen emlékeztem, hol fogok az öcsémmel találkozni, de szegénynek így is utánam kellett jönni a kulacsokkal, mert nem álltam meg, így végül egy buszmegállóban volt a frissítés. A déli parton kicsit aggódtam, hogyan fogok Keszthelyen átjutni, még előző este próbáltam a szervezőktől is információt kérni merre érdemes átmenni, de sajnos rossz csatornát választottam és nem kaptam választ. Így mentem a javasolt útvonalon, aminél pechemre pont nem lehetett jobbra menni az úton, emiatt ott volt pár oda vissza, míg rátaláltam az út mentén futó kerékpárútra, ami nem volt lezárva. Jelentem jó ötlet volt a korábbi indulás mert 10:40 körül amikor odaértem még az élboly sem ért vissza, így legalább a versenyzőket nem kellett figyelnem.

Keszthely után kicsit fellélegezve haladtam tovább és 120 kilométernél megkaptam a következő frissítést. ( Ami így két óránként egy Zeroból egy vízből és egy vagy két szeletből állt.) Szokás szerint a gyomrom már ilyenkor nem szokott 100-as lenni, így csak 1 szeletet kértem, amit már nem is tudtam megenni. Az északi parton felmentem a kerékpárútra, ami nem volt a legjobb minőségű, így egy óra múltán vettem észre, hogy a féltve őrzött Balatonmanes kulacsom vízzel együtt elhagytam. Ami azért érintett rendkívül érzékenyen, mert Zeroval egész egyszerűen nem csúszott le az 5. szelet, pedig kellett volna. A kerékpáron 12:30 körül másfél órával a vége előtt megérkezett az első kiadós eső, aminek eleinte örültem, mert kezdett nagyon melegem lenni. A későbbiekben azért már nem esett ez annyira jól. A cseppbukóm lencséje ilyen időben egyből bepárásodott és alig láttam ki rajta. Még nem volt tesztelve ilyen időjárási körülmények között. Amint elállt az eső újra meleg lett, de most párás idővel és így vicces volt, hogy hiába izzadtam nem tudtam magam hűteni, mert nem párolgott el a víz. Ekkor már kezdtem sajnálni, hogy megnézve az időjárás előrejelzés maximum 24 fokát ( ami természetesen volt néha 28 is) nem szereztem jeget legalább a futásra. A biciklin új kerékpárórával újítottam be, ami szerencsére nem merült le, így idén nem tévedtem el és sikerült végigvinnem a kerékpáros pályát.

Jelentem a váltási pont se nem túl kisérő, se nem túl versenyzőbarát. Az öcsém egy kicsit morgott, mert nemhogy a weboldalt nem érte el, de még telefonálni sem tudott, mert nem volt térerő. Nem tudta, hogy nem mosott -e le az útról az eső. Rám pedig az utolsó 4 kilométeren egy 160 méteres emelkedő várt, ami az alföldi lelkemnek nagyon nem esett jól. Szerencsére addigra már harmadjára szakadt le az ég, így nem igazán láttam mennyit kell még szenvedni. Az emelkedőnek köszönhetően a kocsi csomagtartójában ücsörögve egy 5 perces depó alatt ittam meg egy liter vizet és ettem meg az összes dinnyét, amit még a gyomrom meg bírt emészteni. A keró 15 perccel lassabb lett, mint tavaly, de azért sejtettem, hogy nem vagyok életem formájában.

Futás:

Vagy inkább gyorsgyaloglás, elég nehezen indult. A Gella tetejéig elég sokat gyalogoltam, így az első 5.3 kilométer egy laza 45 perc alatt sikerült. ( No komment.) Füredig az út mentén kell futni eléggé figyelve a kocsiforgalomra, utána szerencsére már járdán vagy kerékpárúton lehet eljutni. A futáson inkább a víz csúszott, mint az isó és a 20. kilométerig még enni sem ettem és mindezek mellett még melegem is volt folyamatosan, mert a pára miatt nem igazán ment a természetes hűtésem, pedig csorgott rólam a víz rendesen. Szóval nem igazán gyorsultam és elég sokat gyalogoltam, ami miatt folyamatosan kértem az elnézést az öcsémtől, akitől meg folyamatosan plusz köröket kértem, mert az előzetes frissítéshez képest mindig mást kértem.

kilométer után sikerült összeszednem magam, megnéztem az órám ami, azt írta, hogy 19:10-re érek be, ha folytatom ezzel a tempóval. Gondoltam legalább annyira összeszedem magam, hogy úgy érek a strandra, hogy még kelljen jegyet venni elméletben. ( 7-ig volt belépti díj.) Az időjárás 5 után már kezdett hűlni, így tudtam futni, bár a folyamatos felhőszakadások miatt sokszor bokáig érő átfolyásokban futottam és volt pár országútis banda, aki vagy 4szer ment el mellettem mert ők nagyobb esőben kiálltak egy-egy buszmegállóban. Az időjárás az első kenesei versenyemet idézte.

(A szép időjárás ami végigkísért, az 5. bőrig ázás után már nem számoltam a zivatarokat.)

Végül küzdősen de sikerült 12:58 alatt letudnom az egész távot, bár az 5:13 perces maratonomra nem vagyok büszke. Bár még mindig jobb mint a legutóbbi áprilisi, ahol 22 kilométer után kiszálltam, pedig azelőtt semmi más sport nem volt.