Primavera Extrém Balatonman
Hát hol is kezdjem..
Szeptember 17.én hajnalban, amikor 4:15 körül felébredtünk Ancsúréknál már nem igazán éreztem a hatalmas lendületet, mint amikor jelentkeztem. Negyed hét felé leértünk Balatonkenesére megnéztük a vizet, vissza sétáltunk az autóhoz előszedtük a bringát, amit Ancsúr meg Gergő el is kezdett össze rakni, és a váltóót állítani mert a kocsiban teljesen elállítódott. Betti kávét főzött, én pedig felráncigáltam a neoprént, Lufi pedig elvolt. 6.58 körül a parton voltunk ismét és mentem is be a vízbe. Az úszástól tartottam mert nem vagyok egy nagy úszó, egyedül a vízbe lábvíz nélkül hosszú lesz gondoltam. Le-föl úszkáltam az öbölben amikor megnéztem az órám, hogy hol is tartok már biztos tök sokat úsztam, ja kb 12-13 perc lehetett az eltelt idő és ha jól emlékszem 600 méter körül mutatott az óra, na ez tényleg hosszú lesz. A vízben a térben és időben elveszve végül is 1 óra 13 alatt sikerült kivergődni a partra. Már ott is azt éreztem, hogy nem is volt olyan vészes, vagyis annyira nem, mint ami utána következett. 10 perc múlva biciklin ültem kb. 150 méterig, amikor az új bringaúton lementem az út széléről, és a sárban elmerülve az első kerekemmel pofára nem estem, letört a nyereg mögötti kulacstartóm. Begyűrtem a tartót és a kulacsot is a mezem alá aztán gyerünk, 2 szer egy-egy pillanatra megálltam mert nem forgott a sártól a kerekem, utána lendületbe jöttem.
A bringán gyakorlatilag végig esett és fújt a szél de haladtam. Ettem ittam pisiltem. Megállva. Hosszú megállásokkal. 65 km-nél találkoztunk a Fonyódnál, kaptam új frissítőt leadtam a „feleslegessé vált kulacs tartót és a 3. kulacsot és mentem tovább. Végig a főúton, az esőben, egyetlen egy autó nem dudált le és le sem szorított meglepő volt. Köszi Gergő a radart, hasznos kütyü.
A következő találkozó és utolsó 135 km-nél volt mielőtt a balatoni körutat elhagytam volna Ábrahámhegynél. Tótvázsonyig volt minden féle érzésem, hogy ezután még kell futni is de majd lesz valami. Tótvázsonyban kávéval vártak a többiek, átöltöztem ettem ittam durván 10 perc múlva darabos mozgással elindultam futni. A megbeszéltek szerint 5 km-enként találkoztunk, hol megálltam, hol nem, később inkább megálltam 😊. A futás eleje ment egész jól, persze lefele a sz@r is gurul.
Később a fele után inkább nem ment a futás sétáltam időnként, kínlódtam, nem esett jól a futás.
Balatonalmádi után kicsit jobb lett, onnan már a következő Kenese, örültem is amikor megláttam az öblöt ahonnan reggel indultam, gondoltam nem inkább magammal hangosan beszélve mondtam sok értelme volt szivatni magam. Mindegy beértem valahogy. A célban Bettin, Annán, Gergőn illetve Lufin kívül nagy meglepetésemre vártak Árpiék is, ami jó érzés volt. Beértem örömködtünk majd átöltöztünk és irány haza.
Az egész napban volt 1 óra állás, ami zavar de ott jól esett. Ezúton köszönöm a lehetőséget!
u.i.: soha többet, de lehet később igen.